Sziasztok!

Gondoltam létrehozok egy témát a párkapcsolati tanulságokkal kapcsolatban.Itt kibeszélhetjük az elkövetett hibákat,ami által sokat tanulhatunk egymás vétkeiből...Minek hatására mentek tönkre kapcsolatok,mi az amit megbántatok,mi az amire mindannyiunknak oda kéne figyelnünk a tűz életben tartása érdekében stb.
Várom az első tanulságot

Szerintem a tüzet életben kell tartani, például a sok munka nem mehet az együtt töltött idő rovására.
Ezeknek összhangban kell lenni.

Igazad van, de mindenhez két ember kell, és kölcsönös tisztelet, csak így működhet. Hiába rakosgatom a tűzre a fadarabokat, ha nincs aki hasítson még párat úgyis kialszik előbb - utóbb. Sajnos tapasztalat

Türelem, szeretet, és akarat!

Sajnos ő már nem akarja türlemes voltam, szerettem is ...talán mára már nem akarom.

A párkapcsolat két ember szövetsége, ahol mindkettőnek meg kell tartania a saját egyéniségét, s együtt is külön is jól kell, hogy érezzék magukat.
A másik hiánya mindig jelen van, ha két ember összetartozik, s szereti egymást.
Ha valami "NEKEM" nem jó, azon nekem kell változtatnom, úgy, hogy jó legyen...
Az is nagy igazság, hogy a türelem, tolerancia szükséges két ember harmonikus együttéléséhez, a tisztelet és egymásra figyelés.
Múlnak a szürke rohanó hétköznapok, s fakul a nagy szerelem, a láng is kialvóban van, ezt az ember érzi, s még időben próbál tenni, ha fontos a másik...
Persze az is felmerül, hogy miért mindig csak én???
Nekem az a véleményem, hogy az életet úgy kell elfogadnunk, ahogy van, és nem úgy ahogy lennie kellene.
Én - ne ájuljatok el - 45. éve élek boldog házasságban a párommal, sok-sok hullámvölgy, hullámhegy volt benne persze, de az a mondás igaz, hogy mindegy, hogy templomban,vagy kocsmában csak együtt...Én a szüleimtől is ezt a családmodellt láttam és követem...Nekem bevált.

Sziasztok!
Bocsássatok meg, de kikivánkozik egy vicc belőlem, ime:
25 évi házasság után teljesen elromlik minden elhidegül a házaspár egymástól, s az asszony kezdeményezi a párterápiát.
Férj beleegyezik, s elmennek az elsőre, ahol a feleség a pszihológusnak egy listából olvassa a férje hibáit, hiányosságait, mennyire elhanyagolja őt, minden évfordulót elfelejt, stb stb... A pszihológus türelmesen hallgat már vagy fél órája, mikor odalép a nőhöz és szenvedélyesen percekig csókolja...majd megszólal: Uram, látja? - ezt kell tenni egy héten legalább háromszor a feleségével.
Férj megvakarja a fejét: hűm ez menni fog, mert hétfőn, szerdán, pénteken én nem vagyok otthon, hiszen pecázni vagyok...

Egymáshoz való alkalmazkodás a legfontosabb. Én boldog házasságban élek 19 éve és ez nagyon jó. Kisebb vitáink vannak de az kell, anélkül túl egyhangú lenne. 19 év után is tudunk ujat mutatni egymásnak. Nem unatkozunk egymás társaságában, sőt szeretünk kettesben lenni. Sok házasságban azt látom, hogy x idő után unatkoznak. Az alkalmazkodás, a türelem, a szeretet nagyon fontos és az egymás megbecsülése, segítése.

SZERBUSZTOK!
Nincs recept a jó házasságra! Mindegy lesz sajnos, hogy mekkora érzelemből kötöttük azt. Mint a világon minden emberi kapcsolatot, embere, emberei válogatja, válogatják! Hiába alkalmazkodik az egyik, ha a másik nem. Igen, kettőn áll a vásár. S ha már nincs érdeklődés, megbecsülés, odafigyelés a másikra, akkor megecetesedik, mint a rosszúl kezelt bor. Hogy mit csináljunk tovább? Ezt is mindenkinek magának kell eldöntenie! Nem lehet tanácsot adni,hisz mindenki körülménye, felfogása, stb. különböző.

Ez igaz, én harmadszorra találtam meg az igazit, a férjemnek is én vagyok a 3. komoly kapcsolata, és most már örökre együtt akarunk maradni. Egyikünk sem halhat meg előbb, nem hagyhatja itt a másikat irgum-burgum