Ne keresd!


Minden élő a mindenség része,
mindegy, ember, állat vagy növény,
egy apró része, s mégis egésze,
senki sincs túl sohase körén!

Létcsodákat bont, mint a virágok
látszatra a puszta semmiből,
mire végre magából kilábol,
ez a világ megunva megöl.

Én vagy te, vagy ő, mind egyek vagyunk,
Rész és Egész, mit úgy hívnak Egy,
az Úr teremt meg, élünk, s meghalunk,
a legfőbb imánk a Hiszekegy…

S ez van a végén, csak visszafele,
mint gyermek, hogyha sárkányt ereszt,
visszavonja, ahogy kiengedte,
ugyanaz minden. Miért? Ne keresd!