Visszaemlékezés

Tsz-ben az irodámban ültem,
néztem, hogyan iszod a feketéd,
gondolkoztam magamba merülten,
ha hazamegyek mi lesz az ebéd.

Mosolyogtál, beszélgetni kezdtél,
nekem, mint mindig otthon járt eszem,
az is lehet, magadnak feleltél,
közben azt hitted, beszélgetsz velem.

Láttam gyermekem suliba menni,
kedves férjemet holtig részegen,
látomásom el is kellett vetni,
felelni kellett neked kedvesem.

Szünet nélkül mondtad mondandódat,
mi történt tegnap megint nálatok,
közlendőid jól megsokasodtak,
nem úgy, ahogy nálam a válaszok.

Megtudtam , hogy felnőtt lett a lányod,
örültél neki végre megérted,
kész nő, ezt más is, nem csak te látod,
azt hitték róla a feleséged.

Ezek után következett fiad,
a kis Lackó, a csibész, aranyos,
ki olyan frappánsan válaszolgat,
azt kérdik tőled, hány éves vajon.

Sokat tudtam meg e pár perc alatt,
míg magamnak otthon járt az eszem,
közben neked is felelni tudtam,
s nem vettél észre semmit azt hiszem.