Úgy mentél el...


Úgy mentél el, mint az énekesmadár,
mikor ősz jöttére új hazát választ,
úgy hagytál el, mint a lezörgő levél,
ha elengedi a megtartó ágat.

Úgy mentél el, hogy itt hagytad a nyarat,
s az itt maradt lét, a semmi karjába dőlt,
Tél van, nézd, a tó vékony jege alatt
monoton szívhangját dobogja a föld.