Legjobb novellák

Újabb paradigmák
Beküldte: Lovag Bornemisza Attila   

Bornemisza Attila:
Paradigmák
-------------

A fák alatt az árnyakat csendre inti egy zord alak,
a bokrokat, a copfokat, erdők mélyén egy hűs patak.
A távolságot, a hunyt alant, felébreszti egy égi hant,
egy nagy kalap egy emberen, egy élve végzett értelem,
egy gondolat egy zárt ajak, egy visszamondott untalak,
egy szó igaz, és száz hamis, egy eltűnt utca, és száz az is,
elmúlik egy év alatt és nem hűl ki egy gondolat,
és ezredévek úsznak el, az egy, az egy mi jő csak el!!
A dallamok, a sok karok, fellendülnek mint sétabot,
a száz csodát, az éveket, nem múlik el, ki énekelt
egy dalt talán e múltakon, de fennmarad, mert Gondolom,
és megmarad mint gyertyacsonk, fáradt mosoly és pergament,
a jövőnkben hinni csak, egy elmúlt, édes pillanat,
és átúszik a képzelet aranyfolyók és híd felett,
és millió év kúszik itt, csak egy marad a hit, a hit.
De miben higgyünk dallamot, az égen fenn Isten zokog,
önmaga sírját sírja ki, ha ismét megjön Valaki,
Önmagáért alkotott tengerárt meg hegycsúcsot,
s önmagában énekelt hatmillió éve erre telt,
alkotása földi csak, univerzum csak kint szabad,
szellem szabály élni kell, fenn az égben énekel
a képzelt árny s az angyalok, mert százezernyi Hit csorog
a hegytetőről mélybe le, ez a vallás szent vize.
Óh, fekete versem is, újból felráz Valakit,
éjfekete akta csak, mit az égben írjanak,
akik éppen rám vigyáz és a tenger csupa láz,
világnak millió szent hite, s ugyanannyi istene.
Csak egy szabad, csak egy azúr, de titkos ő és fenn az Úr
szellemében önmaga, nem mutatkozik meg soha.
Talán egyszer énekel,az egész világ ráfigyel,
de e kép még távoli, nincsen köztünk távlati
egy messzeség, olykor meszes fenn az Égben megreked,
Angyalt kiküld néha tán, így vigyáz ő néha rám,
néha másra Istenünk egy van, jaj, nem ismerünk!
A fák alatt az árnyakat szobrozza a pillanat,
az éjszaka a sátora, átlók ezer zászlaja
fenn az égben tükrözik,s az emberiség így bízik
a sosem látott istenét, egyszer látna, fenn az ég...
Sehol semmi, csak a kék s reá tűz a Messzeség.
Isten nélkül itt lakunk, kit teremtett ? - kik vagyunk???
Ember arcú robotok, és gén manipulátorok..
Isten néz és mosolyog, egész égbolt ránk ragyog!




.


(1 értékelés)
 

Hozzászólások  

 
0 #4 cserhat3 2012-07-31 16:39
:D
 
 
0 #3 h.t.klara49 2011-03-15 08:01
Bocs, Remek akart lenni!
 
 
0 #2 h.t.klara49 2011-03-15 08:00
Gratulálok remeg versedhez. Nagyon tetszett. Jó verseket írsz. Tetszenek.
Szeretettel üdvözöllek:Klára
 
 
0 #1 cserhat3 2011-03-13 11:31
:lol:
 

Szólj hozzá!

Facebook

 Megosztás
Impresszum / Jogi nyilatkozat / Kapcsolat / Partnerek