Állok a frissen ázott,

Huzatos pályaudvaron.

Fázom.

Fagyos tüskéivel hajamba kap,

Arcomba mar a szél.

Nem jösz már tudom, s mégis

Várlak libabőrös vágyimmal,

Míg ki nem hűlt emlékek

Csattognak el fényes síneken,

Megmaradni  végtelen reménynek,

Hogy az elmaradt dolgaink,

Mint a sínek valahol,

 Majd egyszer mégis összeérnek.