Én Szép gyilkosom, tüzes sárkányom

Vágy-leheleted égessen, ne fájjon.

Két karod, mint vonagló ágak a fényben,

vértelen virágjaid most életre téptem…

Sebeimre szedtem gyöngyfürtű gyógyírt

szívem éjfekete, könnyeiddel gyógyítsd...

Későre jár, kondult tán tucatszor az óra,

ébredjen - élesszen titkos mandragóra...

Égszemű sárkányom, leszek a lelked,

hétvilág életed, hogy érezzem, engedd.

Járjak a földön, és vízen is lebegjek,

tengernek mélyéről igazgyöngyöt szedjek...

Szárnyaid add kölcsön,, felhők fölé szálljak,

engedj ma repülni, szabaddá hadd váljak.

Hold, tüzes fényével vakítson az éjben,

szikrázó csillagként zuhanjak a mélybe.

Járjam meg pokolnak az összes tornácát,

Belzebub fiaknak patás öröm táncát

hétszer, hogy csendüljön harangszó a mennyben,

hétszínvirág nyíljon gyönyörű szívedben…