|
Mikor volt könnyű itt, ha más nem is, mint a Föld? Mikor volt boldog itt, ha más nem is Mint a holt? Hogyan is nézhet ránk Isten is Máshogyan, mint régi ágra az égig érő fáról? Nem szánt mámoros idillt nekünk soha; Munkát csak; ölben és batyuban visszahordott Hegyoldalakat a leszakadt egek után, felégett Földeken mégiscsak új aratást, harcban és Nyomorban összedőlt városokat, és a romokból Felnövő megalopoliszt, csíküveg palotákat, Az ablakok fényei mögött megint okos munkát Csak. Mi nem ismerhetjük a pihenést! Nekünk Kell lebontani a tiltott tudományok köré Emelt gigantikus kanyonfalakat; mi nem Élünk e falak szélvédett árnyékában, mi Pusztákon száguldó lovakon jöttünk erre, Nekünk nincs helyünk ott, nem kívánatosak Vagyunk, hétszer hét évig még dolgot sem Adnak ott, nekünk meg sejtéseink vannak A falakon túlról szivárgó hangok eredetéről...! Kinek engedné meg Isten ezt másnak?
Van egy helyünk a Földön, az elhullott, bátor népek Utolsó végvára, egy lepkényi ország, Ami a Hadak Útján útban van mindenkinek. Hogyan lehetne a déltengerek nyugodt Alkonyait itt fellelni? A sör sem ugyanaz, Mint a kaszákat falhoz támasztó tiroliak Hosszú poharaiban. A szó is másról beszél Az angol pub-okban; per "Rest of the World", és A francia a trianoni kastély árnyékában Lesi a diadalívét. Ők elvannak esténként A Harmadik Háború képzeletbeli lejátszásával... Hol van hát az a hun ország? Koszos porfészek! Rablótanya, betyárvilág, a világ inkorrektsége! Tudják csak ezt, amire a politika most rá is Játszik! Periféria!...és innen újulnak meg a dolgok, Ahol a kontroll már végképp hiányzik. Az állam Mindenhonnan kivonul. A Törvényei- közröhej Tárgya! Fellélegeznek a deviáns világmegváltók. Vannak itt szép számmal, akik nem adják alább!
A Nyelv pedig,- főnix madár, melyet mindig Pompázatosabban reinkarnál a változó Idő. Hozzásímul a korokhoz, feltalálja az új fogalmakat, Kifejezi magát a legnehezebb gondok közt is, Nem árt neki sem a külváros, sem a sok idegen Szívű, kultúrbarbár ármánykodása, senki sem Tünteti el a Földről, mert mindig lesz valaki Gazdája!
Ez hát a haza, feleim! Nem csak a lankák szelídje, a puszták Amúgy sem létező, giccses délibábja. A haza Idebenn van, és ha már más is Látja, nehogy már szégyenünkre legyen!
2008
|
Hozzászólások
Örülök, hogy tetszenek a verseim
1-est nem kaptam verseimre, bizonyára összetévesztetted a szavazatok számával.
Nézegettem az értékeléseket a verseidről, s azokat kezdtem el olvasni, amikre „csak” 1-est osztottak. Hogy is van ez? Nekem pedig azok tetszenek a legjobban! Többek között „Ez hát a haza, feleim!” Megdöbbentően jó, keserűen igaz gondolatok. És fájnak! Nem hinném, hogy most ennél sokkal többet kellene írnom, persze beszélgetni róla, azt el tudnám képzelni!
Örülök a versednek!
Üdvözlettel:
Tóth József
Fogalmazásod számomra nehezen emészthető, ha válaszolnál, talán megérteném keserűségedet. Üdvözlettel: Mária
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.