Legjobb versek

Vége ...
Beküldte: Szilágyiné Madarász Margit   
Már nem akarlak, nem kereslek ébren.
Arcod fátyolködbe vész mögöttem.
Tévedés csupán a vágy, az érzés,
A csend suhan, mint sikoly fölöttem.
Így akartad, így akarom én is.
Nem kívánlak, elfelejtelek.
Szenvedély? Kacagva nézek vissza,
Az átkom volt, hogy szerethettelek.
Meggyógyulok, kiírlak magamból,
mint űzött vad, úgy futnak a sorok.
Álom volt, az élet egy csatája,
bár tudnám ebből mit tanulhatok.
2010. 11. 02.

(3 értékelés)

< Előző   Következő >
 

Hozzászólások  

 
0 #8 sapi 2012-04-25 06:51
Kedves Klára!
Köszönöm a kedves és értő soraidat. Bocsáss meg, s mindenki, aki igényelné a műveire való reagálást, ha kések, vagy nem reagálok, de nagyon el vagyok foglalva. Azt viszont meg kell vallanom, hogy itt a „tehetségesek” fórumán sok valóban tehetséges ember művével találkozom, és kapom fel a fejem.
Mindenkit szeretettel és tisztelettel üdvözlök:
Tóth József
 
 
0 #7 h.t.klara49 2012-04-25 06:23
Kedves sapi!
Tetszenek a gondolataid, nemes költészeted.
Margó ennyi idő után is tetszik ez a versed, lehet még sokkal jobban. Szeretettel üdvözöllek benneteket.
 
 
0 #6 sapi 2012-04-23 08:03
Kedves Margó!
Valakinek így dedikáltam az egyik könyvemet:

„Akkor mondhatod, hogy igazán szeretsz,
Ha valakiért egyszer gyöngy lesz a könnyed.
Akkor mondhatod, hogy valaki igazán szeret,
Ha el akarsz menni, s ő csendben elenged.”

Nem mindegy, hogy Te engedted el, vagy ő somfordált el?

Nagyon tetszik, a helyén van ez a vers!
 
 
0 #5 Mikó Évi 2010-11-03 09:09
Margó az életed most már jobb lesz hogy végre ki tudtad mondani a vége szót.
 
 
0 #4 szilagyinemargo 2010-11-03 09:04
Kedves Klára! Jó érzéssel tölt el hogy figyeled a verseimet, és mindig örülök a kritikádnak. Hogy mit tanulok belőle? Egyelőre csak magamat pusztítom a "tanulságokkal". Egy naiv embert könnyebb kihasználni mint egy határozott, magabiztos nőt. Azt hiszem ez az első tanulság amit leszűrtem. Szeretettel: Margó
 
 
0 #3 szilagyinemargo 2010-11-03 09:01
Kedves Mária! Talán igazad van, dühös voltam mikor írtam ezt a verset, de én is úgy érzem hogy csak az idő múlásával lesz jobb. Ez a románc amit ezzel a verssel zártam le, biztos hogy sokáig kisérteni fog. Hogy kedves emlék lesz, vagy olyan amire nem szivesen emlékszem, ki tudja. Majd elválik. (Még mindig dühös vagyok, de leginkább magamra) Őrülök hogy tetszett. Szeretettel: Margó
 
 
0 #2 Benke Mária 2010-11-03 06:51
Margóm! A versed fájóan szép, kár, hogy még nem vagy túl ezen a szerelmen...sajnos magadnak is bizonygatod, hogy igen, de még kell hozzá idő...én így látom, de hidd el begyógyulnak a fájó sebek, eljön a boldogság, csak nyitva kell hagyni az "ajtódat" Gratulálok, szeretettel: Marcsi
 
 
0 #1 h.t.klara49 2010-11-03 06:10
Alakul kedves Margó, alakul a költészeted.
Mindenből lehet és van is mit tanulni, csak meg kell látni, hogy mit.
Szép lett a vers.
 

Szólj hozzá!

Facebook

 Megosztás
Impresszum / Jogi nyilatkozat / Kapcsolat / Partnerek