Fet, Afanaszij Afanaszjevics:

Я ТЕБЕ НИЧЕГО НЕ СКАЖУ…

Я тебе ничего не скажу,
И тебя не встревожу ничуть,
И о том, что я молча твержу,
Не решусь ни за что намекнуть.

Целый день спят ночные цветы,
Но лишь солнце за рощу зайдет,
Раскрываются тихо листы,
И я слышу, как сердце цветёт.

И в больную, усталую грудь
Веет влагой ночной... я дрожу,
Я тебя не встревожу ничуть,
Я тебе ничего не скажу.

__________________________

Fet, Afanaszij Afanaszjevics:

NEKED ÉN SEMMIT SEM

MONDHATOK…

Neked én semmit sem mondhatok,

Nem is zaklatlak egyáltalán,

S miben hallgatva biztos vagyok,

Arra semmiért nem célzok ám.

Nappal alszik az éji virág,

De ha fák mögé leszáll a nap,

Csendben nyílik a leveles ág,

S hallom, hogy bont a szív szirmokat.

Reszketek… Nyirkos az éjszakám,

Lelkem beteg, fáradt és nyomott,

Nem is zaklatlak egyáltalán,

Neked én semmit sem mondhatok.

_________________________________

(Fordította: Szöllősi Dávid)

2011. július 21.